Mi az adatújságírás?

Nézd meg, mennyit költött a képviselőd (The Guardian)
Nézd meg, mennyit költött a képviselőd (Guardian)

Hogy mi az adatújságírás? Válaszolhatnám erre a kérdésre egyszerűen azt is, hogy adatokkal végzett újságírói munka, de ez nem segítene sokat.

Mind az adat, mind az újságírás nehezen leírható fogalmak. Egyesek úgy gondolják, hogy az adat számok gyűjteményét jelenti, leginkább valamilyen táblázatkezelő fájlba gyűjtve. 20 éve valóban ezt jelentette nagyjából az adat, amit az újságírók használtak. Ma már egy olyan digitális világban élünk, ahol szinte bármit, sőt, szinte mindent le lehet írni számokkal.

A teljes munkahelyi előmeneteled, 300 ezer minősített dokumentum, ki kicsoda a baráti körödben – ezek mind leírhatók, és le is vannak írva két szám, egyesek és nullák segítségével. Fotók, videók és hangfelvételek ugyanúgy két szám, egyesek és nullák kombinációi. Gyilkosságok, betegségek, választási szavazatok, korrupció és hazugságok – mind-mind egyesek és nullák.

Hogy mi különbözteti meg az adatújságírást az újságírás többi részétől? Valószínűleg azok az új lehetőségek, amiket megnyit, mikor összeköti a hagyományos hírérzékenységet és a történetmondás képességét a rendelkezésre álló digitális információmennyiség tartományaival és kiterjedésével.

És ezek a lehetőségek az újságírói munka bármelyik pontján előjöhetnek, például programozással automatizálni az önkormányzati, rendőrségi és más állami adatforrásokból a gyűjtést és az információk összekötését – ahogy Adrian Holovaty tette a ChicagoCrime és az EveryBlock esetében.

Vagy jelentheti azt is, hogy egy szoftver segítségével derítjük fel, milyen kapcsolatokat rejt százezer dokumentum – ahogy a Telegraph tette a képviselői költéseknél.

Az adatújságírás teszi lehetővé az újságírónak azt, hogy egy összetett sztorit megkapó infografika segítségével osszon meg. Hans Rosling globális szegénységet vizualizáló, lenyűgöző előadásai a Gapminderen nézők millióit érdekelték. David McCandless népszerű munkássága a nagy számok értelmezésével (pl. kontextusba helyezte a költségvetést, vagy az izlandi vulkán által kibocsátott és visszafogott szennyezést) megmutatta, milyen fontos a letisztult dizájn az Information is Beatiful csapatának.

Ezzel el lehet magyarázni, hogyan kapcsolódik az egyén egy történethez: a BBC és a Financial Times rendszeresen így tesz a költségvetési interaktív ábráknál, megmutatják, hogyan hat rád, „Szabó Jánosra” a költségvetés. Az adatújságírással meg is lehet nyitni a hírek keresésének folyamatát, a Guardian a Datablogon oszt meg sikeresen adatokat, kontextust és tesz fel kérdéseket.

Az adat az adatvezérelt újságírás forrása, vagy a történetmondás eszköze, de lehet mindkettő is. Mint minden forrást, ezt is kritikusan kell szemlélni, és mint minden eszköznél, tudatosnak kell lennünk azzal kapcsolatban, hogyan alakítja, vagy korlátozza a történetet, amelyet elmondunk vele.

Paul Bradshaw, Birmingham City University