Az információszabadságról szóló törvény működik. Használd!

Az információszabadságról szóló törvény – vagyis a wobbing, ahogy néha nevezik – kiváló eszköz de gyakran kitartó munkát igényel. Itt van három példa az oknyomozó újságíróként végzett munkámból, amelyek illusztrálják az információszabadságról szóló törvény erősségeit és kihívásait.

56 ábra:. A Farmsubsidy.org oldal
56 ábra: A Farmsubsidy.org oldal

 

  1. esettanulmány: Mezőgazdasági támogatások

Az EU minden évben közel 60 milliárd eurót fizet a mezőgazdasági termelők és a mezőgazdasági ágazat számára. Minden évben. Ez a késő 1950-es évek óta folyik és az volt a mellérendelt politikai narratíva, hogy a támogatások a legszegényebb gazdáinkon segítenek. Viszont az első közérdekű adatigénylés terén történt áttörés 2004-ben Dániában azt jelezte, hogy ez csak narratíva volt. A mezőgazdasági kistermelők küszködtek, és erről gyakran panaszkodtak személyesen és nyilvánosan is: a valóságban a legtöbb pénz néhány nagy földterület tulajdonosához és a mezőgazdasági ágazathoz került. Nyilvánvaló volt, hogy feltegyem a kérdést, vajon ez Európa-szerte probléma-e?

2004 nyarán kértem ki az Európai Bizottságtól az adatokat. Minden évben februárban kapja meg a Bizottság az adatokat a tagállamoktól. Az adatok megmutatják, ki pályázik EU-támogatásra, hány kedvezményezett kapja meg, és hogy azt a földjük megműveléséért, a területük fejlesztéséért vagy a tejpor exportjáért kapják-e. Abban az időben a Bizottság CD-n lévő CSV-fájlok formájában kapta meg a számadatokat. Sok adat, de elvileg könnyű vele dolgozni. Vagyis ha meg tudod szerezni, az lenne.

2004-ben a Bizottság megtagadta az adatok kiadását; a fő érvük az volt, hogy az adatokat feltöltötték egy adatbázisba és onnan már csak nagyon sok munka árán lehetne kinyerni.  Ezt az érvet az Európai Ombudsman hivatali gondatlanságnak nevezte. Az ügyhöz kapcsolódó összes dokumentumot megtalálod a wobbing.eu weboldalon. 2004-ben még nem volt időnk jogászkodásra,  meg akartuk szerezni az adatokat.

Így összeálltunk partnerekkel több európai országból, hogy országonként szerezzük meg őket. Az angol, svéd és holland

kollégák 2005-ben megszerezték az adatokat. Finnország, Lengyelország, Portugália, Spanyolország bizonyos régiói, Szlovénia és más országok is hozzáférhetővé tették az adatokat. Még az információszabadságról szóló törvényt nehézkesen alkalmazó Németországban is áttörést tapasztaltam és kaptam néhány adatot 2007-ben Észak-Rajna-Vesztfália tartományról. Bíróságra kellett mennem, hogy megszerezzem az adatokat – de ebből lett is néhány jó cikk a Stern és Stern online hírmagazinban.

Vajon véletlen volt, hogy Dánia és az Egyesült Királyság voltak az elsők, akik hozzáférhetővé tették az adataikat? Nem feltétlenül. Ha megnézzük a nagyobb politikai képet, a mezőgazdasági támogatásokat abban az időben a WTO-tárgyalásokkal (Világkereskedelmi Szervezet) összefüggésben kellett tekinteni, ahol a támogatásokra nyomást gyakoroltak. Dánia és az Egyesült Királyság a liberálisabb európai országok közé tartozik, így kelhettek olyan politikai szelek is, amelyek ezekben az országokban az átláthatóság irányába fújtak.

A sztori nem ér itt véget, a további epizódokért és az adatokért kattints erre az oldalra: farmsubsidy.org.

Tanulság: Olvass az információszabadságról szóló esettanulmányokat. Európában az információszabadságról szóló törvények meseszerű változatosságával találkozhatunk, a különböző országokat pedig különböző időpontokban különböző politikai érdekek vezérlik. Ezt előnyödre használhatod.

  1. esettanulmány: Mellékhatások

Mindannyian kísérleti nyulak vagyunk, amikor gyógyszer szedéséről van szó. A gyógyszereknek lehetnek mellékhatásai. Mindannyian tudjuk ezt, egyensúlyozunk a lehetséges előnyök és a lehetséges kockázatok között, és hozunk egy döntést. Sajnos ez a döntés gyakran nem megalapozott döntés.

Amikor a tizenévesek bevesznek egy pattanás elleni pirulát, sima bőrben reménykednek, nem rossz hangulatban. Mégis pontosan ez történt egy gyógyszerrel, ahol a fiatalok depresszióssá, sőt öngyilkosokká váltak, miután beszedték. Ennek a különös mellékhatásnak a veszélye – amely nyilvánvaló történet az újságírók számára – nem volt könnyen elérhető.

Vannak a mellékhatásokról szóló adatok. A gyártóknak rendszeresen kell információt küldeniük az egészségügyi hatóságoknak a megfigyelt mellékhatásokról Ezek a nemzeti vagy európai hatóságok birtokában vannak, amikor engedélyezik egy gyógyszer piacra kerülését.

A kezdeti áttörés ismét Dániában történt, tagállami szinten. Egy dán-holland-belga csapat által végzett, határokon átnyúló kutatás során

Hollandia is hozzáférhetővé tette az adatokat. Egy másik példa az információszabadságról szóló esettanulmányok felhasználására: az nagymértékben segített, hogy a mi esetünkben hangsúlyoztuk a holland hatóságoknak, hogy az adatok már hozzáférhetőek Dániában.

És a történet igaz volt: Európában voltak öngyilkos fiatalok és sajnos több országban is történtek öngyilkosságok a gyógyszer miatt. Újságírók, kutatók és egy fiatal áldozat családja mindannyian keményen nyomást gyakoroltak, hogy megszerezzék ezeket az információkat. Az Európai Ombudsman segített abban, hogy szorgalmazzák az átláthatóságot az Európai Gyógyszerügynökségnél, és úgy tűnik, sikerrel járt. Tehát most az újságírókra hárul az a feladat, hogy kinyerjék az adatokat és alaposan elemezzék az anyagot. vajon mindannyian kísérleti nyulak vagyunk, ahogy azt egy kutató mondta, vagy megfelelőek az ellenőrzési mechanizmusok?

Tanulságok: Ne fogadj el nemleges választ, amikor az átláthatóságról van szó. Légy kitartó, és kövesd végig a történetet. A dolgok megváltozhatnak, és egy későbbi időpontban lehetővé teszik, hogy a jobb hozzáférés alapján alaposabb cikkeket írjanak.

  1. esettanulmány: A halál csempészei

A közelmúlt történelme rendkívül fájdalmas lehet egész lakosságok számára, különösen a háborúk után és az átmenet időszakaiban. Hogyan tudnak az újságírók megerősített adatokat szerezni az oknyomozáshoz, amikor például az elmúlt évtized háborújának haszonélvezői vannak jelenleg hatalmon? Ez volt az a feladat, amelynek elvégzését a szlovén, a horvát és a bosnyák újságírók csapata tűzte ki célul.

A csapat azt tűzte ki célul, hogy a korai 1990-es években tartó ENSZ-embargó idején a volt Jugoszlávia területén bonyolított fegyverkereskedelem után nyomoz. A munka alapját a témában a parlamenti megkeresésekből származó dokumentumok szolgáltatták. Annak érdekében, hogy dokumentálják a szállítási útvonalakat és megértsék a kereskedelem szerkezetét, a szállítmányokat követniük kellett a kikötőben a hajóazonosító és a teherautók rendszáma alapján.

A szlovén parlamenti bizottságok vizsgálatokat folytattak a balkáni háborúkból való haszonszerzés kérdésében, de soha nem jutottak semmilyen következtetésre. Mégis volt egy rendkívül értékes nyom a feloldott dokumentumokból és adatokból, beleértve azt a 6000 oldalt is, amelyet a szlovén csapat szerzett a közérdekűadat-igénylésen keresztül.

Ebben az esetben az adatokat kivonatolni kellett a dokumentumokból és adatbázisokba rendezni. Az adatok további adatokkal való kiegészítésével, elemzésével és kutatásával képesek voltak az illegális fegyverkereskedelem számos útvonalát feltérképezni.

A csapat sikerrel járt, az eredmények pedig egyedülállók, és már meg is nyerte a csapat az első díjat. Az is nagyon fontos, hogy a történet az egész régió számára jelentős, és átvehetik olyan újságírók is, akiknek az országain áthaladt a halálos szállítmány.

Tanulságok: Nyerj ki jó nyersanyagot akkor is, ha ezeket váratlan helyeken találod, és kombináld azokat a meglévő, nyilvánosan elérhető adatokkal.

Brigitte Alfter, Journalismfund.eu