Vizualizációk használata a történetmondásban

Az adatvizualizáció több okból is figyelmet érdemel. Nem csak azért, mert feltűnően szép és a figyelemfelkeltő lehet – értékes társadalmi tőke az olvasók közötti megosztásához és az olvasók megnyeréséhez – hanem erős kognitív előnyt is biztosít: az emberi agy felét teljesen a vizuális információk feldolgozására fordítják. Amikor egy felhasználónak megmutatsz egy információs grafikát, akkor a tudat legnagyobb sávszélességű útvonalán keresztül éred el őket Egy jól megtervezett adatvizualizáció a nézőknek azonnali és mély benyomást nyújthat, és belevághat egy bonyolult történet sűrűjébe, hogy rögtön a lényegre térjen.

De más vizuális médiával ellentétben – például a fényképezéssel és a videóval – az adatvizualizáció még mindig mélyen gyökerezik a mérhető tényekben is. Bár esztétikailag megnyerő, kevésbé érzelemmel töltött, inkább a megvilágítással törődik, mint a lelkesítéssel. A szűk látókörű média korában, amelyet egy bizonyos nézőpontból gondolkodó közönség igényeire szabtak, az adatvizualizáció – és az adatújságírás általában – kecsegtető lehetőséget kínál a történetmondás számára, amelyet mindenekelőtt tények vezérelnek, nem fanatizmus.

Azonkívül a narratív újságírás más formáihoz hasonlóan az adatvizualizáció hatékony lehet mind a friss hírek, – olyan új információk gyors közlése, mint például egy baleset helyszíne és az áldozatok száma – mind a címlapsztorik számára, ahol részletesebben kifejthet egy témát és új perspektívát nyújthat ahhoz, hogy segítsen neked abban, hogy valamilyen ismerős dolgot teljesen új módon közelíts meg.

Az ismerős dolgok új módon való megközelítése

86. ábra A hozzád hasonló emberek munkanélküliségi rátája (New York Times)
86. ábra A hozzád hasonló emberek munkanélküliségi rátája (New York Times)

Valójában az adatvizualizáció arra való képességére, hogy tesztelje a hagyományos bölcsességet, jó példa egy interaktív grafika, amelyet a The New York Times közölt 2009 végén, egy évvel azután, hogy a globális gazdasági válság megkezdődött. Az Egyesült Államok nemzeti munkanélküliségi rátájával, amely 9 százalék közelében lebegett, a felhasználók különböző demográfiai és oktatási szűrőkkel le tudták szűrni az amerikai lakosságot, hogy lássák, milyen drámaian változtak a ráták. Mint kiderült, a ráta tartománya a felsőfokú végzettségekkel rendelkező középkorú nők kevesebb mint 4%-ától az összes olyan fiatal fekete férfi közel feléig terjedt, akik nem fejezték be a középiskolát, ráadásul ebben az egyenlőtlenségben nem volt semmi új – ezt a tényt támasztják alá azok a lázvonalak is, amelyek az egyes csoportokra vonatkozó történelmi értékeket mutatják.

Még azután is, hogy befejezted a megtekintést, a jó adatvizualizáció bejut a fejedbe és otthagyja egy tény, trend vagy eljárás maradandó mentális modelljét. Hány ember látta a szökőárkutatók által megosztott animációt 2004 decemberében, amely bemutatta az Indiai-óceánon keletkező indonéz földrengésből kifelé sugárzó lépcsőzetesen emelkedő hullámokat, amelyeka Dél-Ázsiában és Kelet-Afrikában élő tengerparti lakosok millióit fenyegette?

Az adatvizualizáció – és az általuk megtestesített esztétikai asszociációk – akár olyan kulturális ismérvekké is válhatnak, mint például az Egyesült Államokban a 2000-es és 2004-es választások után tapasztalható mély politikai megosztottság megjelenítése, amikor a “vörös” republikánusok által irányított államok alkották a hátországot, a “kék” demokrata államok pedig az észak-keleti és a távoli nyugati részeken csoportosultak. Nem számít, hogy a 2000 előtti amerikai médiában a fő műsorszóró hálózatok szabadon kapcsolgattak a piros és kék között, hogy mindegyik pártot képviseljék, sőt néhányuk úgy döntött, hogy négyévente váltanak. Így néhány amerikai emlékezik Ronald Reagan epikus, 49 államban a “kék” republikánusok számára aratott elsöprő győzelmére 1984-ben.

De minden grafikához, amely vizuális közhelyet testesít meg, jön egy másik, hogy olyan erős, tényeket tartalmazó bizonyítékot nyújtson, mint például a New York Times 2006-os térképe, amelyen eltérő méretű köröket használnak annak megmutatására, hogy hol élt most több százezer New Orleansból evakuált ember, akiket szétszórtak a kontinensen, a személyes kapcsolatok és költöztetési programok kombinálásával. Kívánnak-e ezek az „itt rekedt” evakuáltak valaha is hazatérni?

Tehát most, hogy megtárgyaltuk az adatvizualizáció erejét, jogosan kérdezzük, hogy: Mikor kellene, ésmikor nem kellene azt használnunk?

Mikor használj adatvizualizációt?

Először is meg fogunk nézni néhány példát arra, ahol az adatvizualizáció hasznos lehet a segítségnyújtásban ahhoz, hogy elmondj egy történetet az olvasóidnak.

Időbeli változások bemutatása

87. ábra Mennyi ideig tart egy technológiai birodalom felépítése? (Wall Street Journal)
87. ábra Mennyi ideig tart egy technológiai birodalom felépítése? (Wall Street Journal)

Talán az adatvizualizáció leggyakoribb használata – ahogy azt a szerény lázdiagram megszemélyesíti – annak megmutatása, hogy időben hogyan változtak az adatok. Kína lakosságának 1960 óta tapasztalt növekedése, vagy a 2008-as gazdasági összeomlás miatt a munkanélküliségben látható tüskeszerű kiugrásjó példák erre. De az adatvizualizáció az időbeli változásokat más grafikai formák révén is nagyon hatékonyan tudja bemutatni. Aportugál kutató, Pedro M. Cruz animált kördiagramokat használt arra, hogy drámaian ábrázolja a nyugat-európai birodalmak hanyatlását a XIX. század eleje óta. A teljes népesség szerint Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország és Portugália buborékszerűen pattognak, ahogyan a tengerentúli területek elérik a függetlenségüket. Ott van Mexikó, Brazília, Ausztrália, India, várj… Ott van sok, a hatvanas évek elején létező afrikai gyarmat, amelyek majdnem kiirtották Franciaországot.

A Wall Street Journal  ábrája megmutatja azoknak a hónapoknak a számát, amelyekre száz vállalkozónak szüksége volt ahhoz, hogy a bevételeikben elérjék a bűvös 50 millió $-os számot. A Tableau Public ingyenes ábrázoló és adatelemző eszköz használatával készített összehasonlítás egybeveti több felszálló repülőgép útvonalait néhány gyors, néhány lassú, néhány nehéz gép egymás fölé rajzolt útvonalával.

Ha már repülőgépekről beszélünk, egy másik érdekes grafika, amely időbeli változást mutat be, a fő USA-beli légitársaságok piaci részesedését ábrázolja az iparági konszolidáció több évtizede során. Miután a Carter-kormányzat feloldotta a légi utasszállítás szabályozását, egy rakás adósságfinanszírozott felvásárlás nemzeti légi közlekedési vállalatokat hozott létre a kisebb regionális légitársaságokból, ahogyan azt a The New York Times által készített [FIG88] jelű grafika szemlélteti.

88. ábra Konvergens repülési útvonalak (New York Times)
88. ábra Konvergens repülési útvonalak (New York Times)

Tekintettel arra, hogy szinte minden alkalmi olvasó egy grafikon vízszintes “x” tengelyét nézi, amint megjeleníti az időt, néha könnyű azt gondolni, hogy minden képi megjelenítésnek meg kellene mutatnia az időbeli változásokat.

Értékek összehasonlítása

89. ábra A háború emberi veszteségeinek megszámolása (BBC)
89. ábra A háború emberi veszteségeinek megszámolása (BBC)

Azonban az adatvizualizáció jeleskedik az olvasók segítésének területén is, hogy összehasonlítsanak két vagy több diszkrét értéket, hogy összefüggésbe hozható-e az iraki és az afgán konfliktusokban szolgáló katonák és katonanők tragikus elvesztése (azzal, hogy összehasonlítják őket a sok ezer Vietnamban megölt katonával és azok millióival, akik meghaltak a második világháborúban, ahogyan a BBC tette egy animált diabemutatón, amelyet együtt tároltak a a baleseti adatbázisukkal); vagy azzal, amikor a National Geographic egy nagyon minimalista diagram használatával bemutatta, mennyivel valószínűbb lenne az, hogy szívbetegségben (1:5) vagy stroke-ban (1:24) halsz meg, mint mondjuk abban, hogy lezuhan a repülőgép (1:5,051) vagy méhcsípésben (1: 56,789), miközben bemutatja a halál relatív esélyeit (mindent háttérbe szorít egy hatalmas ív, amely a halál általános esélyeit ábrázolja: 1:1!). A BBC, együttműködve a Berg Design ügynökséggel, szintén kifejlesztette a „Méretek (Dimensions)” honlapot, amelynek segítségével lefedheted aa világ legfontosabb eseményeinek körvonalait – például a Deepwater Horizon olajszennyezését, a pakisztáni áradásokat – a saját közösséged Google Térképén. (howbigreally.com)

Kapcsolatok megjelenítése

90. ábra Fizetés kontra teljesítmény (Ben Fry)
90. ábra Fizetés kontra teljesítmény (Ben Fry)

A nagysebességű vasút 1981-es franciaországi bevezetése nem tette szó szerint kisebbé az országot, de egy okos vizuális ábrázolásmegmutatja, hogy most mennyivel kevesebb időt vesz igénybe a különböző célpontok elérése, mint a hagyományos vasúttal. Egy országra fektetett rácsnégyzetnek tűnik az “előtte” készült képen, de Párizs irányában centrálisan szétlapított az “utána” készült képen, amely nemcsak azt mutatja, hogy a kimenő célpontok “közelebb” vannak, hanem azt is, hogy a legnagyobb mértékű időnyereség az utazás első részében fordul elő, mielőtt a vonatok elérik a javítatlan pályákat, és le kell lassítaniuk.

Két külön változó összehasonlításaihoz nézd meg Ben Fry diagramját, amely a Nagy baseball csapatok (Major League) teljesítményét értékelia bérükhöz viszonyítva. A baloldali oszlopban a csapatokat az aktuális rekordjuk szerint rangsorolja, míg a jobboldaliban van a játékosainak összes bére. A piros színnel húzott vonal (alulteljesítés) vagy a kék színnel húzott vonal (túlteljesítés) köti össze a két értéket, amely praktikus értelmezését nyújtja annak, hogy mely csapattulajdonosok sajnálják, ha a drága játékosaik tönkremennek. Ezenkívülaz ütemezés áttekintése élő animációt nyújt a szezon végét jelző “finálénak”.

Áramlatok nyomon követése

91. ábra Tropicana (Sourcemap)
91. ábra Tropicana (Sourcemap)

— Sarah Cohen, Duke Egyetem